Egyszer volt, hol nem volt,egy nagyon régi időben, volt egyszer egy sziget,amelyen az emberek összes érzelme lakott. A jókedv, a szomorúság, a tudat, és minden más érzelem, a szerelem is.
Egy nap közölték az érzelmekkel, hogy a sziget el fog sűlyedni.
igy hát az érzelmek fogták magukat,felszerelték a hajóikat,és elhagyták a szigetet.
Csak a szerelem akart az utolsó percig maradni.
Mielött elsűlyedt volna a sziget, a szerelem végre segítséget kért.
A gazdagság ment el egy luxushajóval. A szerelem megkérdezte :
-Gazdagság, el tudnál engem vinni?
- Nem, én tudlak elvinni. A hajóm tele van arannyal, és ezüsttel. Itt neked nincs helyed.
Igy hát megkérdezte a szerelem a büszkeséget, amelyik szintén egy nagyon szép hajóval haladt el elötte.
-Büszkeség, kérlek szépen, elvinnél engem?
-Szerelem, én sajnos nem tudlak elvinni, itt minden tökéletes, és te megrongálhatnád a hajómat.
A szerlem megkérdezte a szomorúságot is ,aki elment mellette.
-Szomorúság, el tudnál engem vinni?
-Oh szerelem, én annyira szomorú vagyok,hogy egyedül akarok maradni.
A jókedv is elment a szerelem mellett,de ő annyira jól érezte magát,hogy nem is hallotta,hogy a szerelemhívja őt.
Hirtelen azt mondta egy hang:
- Gyere kedves szerelem, én elviszlek téged. Egy öreg beszélt. A szerelem annyira hálás és boldog volt,hogy egészen elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor partra szálltak az öreg elment.
A szerelem észrevette,hogy nagyon sokat köszönhet neki, és megkérdezte a tudást:
- Tudás megtudod mondani, hogy ki segített nekem?
-Az idő volt az.
-Az idő? kérdezte a szerelem. Miért segített nekem az idő? És a tudás erre azt felelte:
-Mert csak az idő érzi, hogy mennyire fontos az életben a Szerelem.
Valahol vérzik egy szív... Majd valaki halkan felnevet, Oly könnyedén mondja ki : Viszlát !... Ég veled !
Valahol vérzik egy szív... Felszáradó könnyeiden át, fel-fel tünik az arca. Amint lelkedet készíted az utolsó harcra. Elé állsz még egyszer, és várod a szót, Pillantását érzed,amint a lelkedig hatol. A szemébe néznél, de már nem látod az álmot, Szürke tekintete mutatja,hogy Ő egy percig sem gyászolt.
Valahol vérzik egy szív... Magadba rejted az utolsó pillanatot, Kőbe vésed az utolsó mondatot. Elviszed magaddal még ha Ő nem is tudja. Csak az a pár hónap lesz,ami neked a vígaszt nyújtja.
Valahol vérzik egy szív... Titkon reméled,hogy ez csak egy rémálom. Mert nem érdemled meg,hogy veled így bánjon. Eltemetsz újra egy szépnek indult álmot. Megint Te kaptad a fájdalmat és a bánatot.
Valahol vérzik egy szív...
Birósági idézetek
Az alábbiak szószerinti idézetek bírósági jegyzőkönyvekből.
(az ügyvédek kérdései)
K: Kérem, hogy minden válasza legyen orális, rendben?
V: Rendben.
K: Milyen iskolába járt?
V: Orális.
K: Emlékszik hogy mikor vizsgálta meg a holttestet?
V: A boncolás kb. Este 8:30-kor kezdődött.
K: És Kovács úr halott volt ebben az időpontban?
V: Nem, ott ült az asztalon és csodálkozott hogy miért boncolom.
K: Doktor úr, mielőtt elkezdte a boncolást, ellenőrizte az egyén
pulzusát?
V: Nem.
K: Ellenőrizte a vérnyomását?
V: Nem.
K: Ellenőrizte a légzését?
V: Nem.
K: Tehát lehetséges hogy az egyén életben volt amikor elkezdte a boncolást?
V: Nem.
K: Miért olyan biztos ebben, doktor úr?
V: Mert az egyén agya az asztalomon volt egy üvegtartályban.
K: Mindennek ellenére, mégis lehetséges az, hogy az egyén életben volt?
V: Igen, lehetséges, hogy az egyén életben volt és ügyvédként
praktizált valahol.
K: Mikor van a születésnapja?
V: Július tizenöt.
K: Melyik évben?
V: Minden évben.
K: Ez a myasthenia gravis befolyásolja a memóriáját?
V: Igen.
K: És milyen módon befolyásolja a memóriáját?
V: Nem emlékszem.
K: Szóval elfelejtette. Mégis, tudna egy példát mondani valamiről,
amit elfelejtett?
K: Tudna egy személyleírást adni az alanyról?
V: Közepes magasságú, szakállas.
K: Nő vagy férfi?
K: Tehát azt mondja hogy a lépcső lefelé vezetett a pincébe?
V: Igen.
K: Lehetséges hogy ugyanez a lépcső felfelé is vezetett?
Szeretnék könnycsepp lenni,
szemedben megszületni,
végigfolyni arcodon,
elégni forró ajkadon....
Van egy titkom, mely fáj és éget,
csak kettő szó: Szeretlek Téged!!
A legnehezebb dolog ELENGEDNI... hogy miért? Ezt mindenki átélte már, több-kevesebb kivétellel, persze mindenkiben más-más élménnyel párosul ez a dolog. Elengedni. Ilyenkor a legtöbbünknek az lebeg a lelki szemei előtt, hogy valakinek elengedi a kezét, vagy lefonja élete értelméről ölelő karjait... igen, ez is benne van. A gond ott van, hogy a fizikai elengedéssel gyakran nem párosul a lelki oldal... úgy érezzük, bár elengedtük a másikat, mégis egy darabot elvitt a lényünkből...
Itt kellene egy kis önvizsgálatot tartanunk...
Meg kell kérdeznünk magunktól, SZERETEM, vagy BIRTOKOLNI AKAROM a másikat? Ez egy komoly, és nehéz feladat!... Sokan nem képesek, sőt nem is hajlandóak végig gondolni, vajon mi is köti össze őket IGAZÁN a párjukkal! Egyszer, egyetlenegyszer érdemes szembenézni magunkkal...hatalmas változásokat hozhat, fejlődésünkben mind fizikailag-szellemileg és lelkiekben!
Mert aki SZERET, csak az képes elengedni, hisz azt szeretné, hogy a másiknak jó legyen, és nem azt, hogy őt boldoggá tegye! Tulajdonképpen erre csak az képes, aki szereti és ismeri magát, hisz csak akkor tudja a másikat igazán szeretni! Nem mondom, hogy nem fáj, mert hazudnék... de mi is fáj valójában? Nem rám mosolyog azzal a helyes arcával, nem az én kezemet fogja az utcán, nem hallhatom a hangját annyiszor, nem engem, nem én... Te is hallod? Hallgasd! Nem ENGEM, nem NEKEM, nem ÉN... és hol van Ő?
Aki BIRTOKOL, az azért akarja ''megszerezni'' a másikat, mert nincs kialakult személyisége. Valamit pótolni akar a másik személyével, ami belőle hiányzik. És kisajátítani ezt saját magának. Befogni a pacsirtát, hogy az aranykalitkában énekeljen...
Rettenetesen nehéz annak, akinek el kell engednie valakit... akkor, ha birtokol... mert nem elég, hogy rájön arra, hogy nem igazi a szeretete, az egész személyisége új fényt nyer... ha rájön erre...
DE... MINDEN HEGYNEK KÉT OLDALA VAN mondja a buddhizmus.
Mindennek a vége, valaminek a kezdete is egyben. :-)
Az élet, ha kell, drasztikusan vezet rá arra, hogyha nem jó az az út, amelyiken haladunk. A pofonok, amik érnek minket, a javunkat szolgálják. Csak tudni kell átértékelni őket! Minden egyes kapcsolat, egy-egy lépcsőfok a fejlődés lépcsőjén.
Az elengedéshez tehát tiszta szív kell és önvizsgálat... De itt nem csak a szerelem elengedése a téma, hanem szeretteinket, akik távoznak, a gyermekeinket, mikor felnőnek... velük is hasonlóan kellene cselekednünk |